Craft Revival: kézműves mesterségek kultusza a XX. században

Craft Revival: kézműves mesterségek kultusza a XX. században

“Bezzeg régen milyen jó szakemberek voltak!” – ismerős? A tömeggyártáshoz nem kell szakértelem, s lassan nem lesz már, aki átadja a stafétát az új generációnak.

A kézművesség korát éljük: mindenki barkácsol otthon ezt-azt, menő bútort festeni és alkotóműhelyekbe járni, netán ide szervezni a nyaralásunkat – és emellett virágoznak a bútorlapból elemes konyhát forgalmazó cégek üzletei is. Úgy tűnik, az ipari tömeggyártás és az egyedi kézműves tárgyak párharca immáron örökké fog tartani.

Mert hát mi tagadás, egyszerre vágyunk arra, hogy egyedi holmik vegyenek körül – utazások emlékei, magunk alkotta dísztárgyak – de arra is, hogy már készen megtekinthessük majdani bútorainkat a boltban, és lehetőleg még aznap kiszállítsák nekünk, természetesen ingyen. Az alapvető, hogy ergonómiailag is passzolnia kell az életünkbe, meg úgy egyáltalán, szabvány méreteinek köszönhetően bárhová be kell férnie… Fából vaskarika! 😀

Wendel Castle alkotásai

Ipari forradalom kontra céhek

A kézművesség újjáéledése a 19. század közepére vezethető vissza, amikor a példátlan angliai iparosodás nyomán a formatervezés megújítói – többek közt John Ruskin és William Morris – a hagyományos céhes technológiák megőrzése és újjáélesztése mellett törtek lándzsát.

A tájjellegű termékeket kézimunkával előállító Morris & Co. sikere nagy hatással volt a következő nemzedék formatervezőire, például Charles Voysey-ra, Charles R. Ashbee-re és A. H. Mackmundóra, akik csatlakoztak az Arts and Crafts mozgalomhoz.

Az 1880-as években a mozgalom néhány tagja céheket alapított, pl. az Art Worker’s Guildet, a Century Guildet és a Guild of Handicraftot. A cotwoldsi székhelyű mozgalomhoz csatlakozó későbbi tervezők, például Ernest Gimson, Sidney és Edward Barnsley, továbbá Gordon Russel a funkcióközpontú és tájjellegű kézművesség egyszerű formáit támogatták.

Az amerikai Arts and Crafts tervezők, mint Gustav Stickley, Elbert H. Hubbard és Frank Lloyd Wright szintén azt kívánták elérni a korai telepesek stílusának népszerűsítésével, hogy a design és a hagyományos kézművesség újra visszataláljon a helyi formanyelvhez.

A mesterségbeli tudás kultusza

A 20. század közepétől, amikor az ipari eljárások egyre több lehetőséget kínáltak, mind jobban elvált egymástól a formatervezés és a gyártás, és ezzel párhuzamosan a mesterségbeli tudás jelentősége csökkent.

Ezt a folyamatot akarta megfordítani a kézművesség a 20. század végi újjáélesztésének két élharcosa, John Makepeace és Wendell Castle, akik a formatervezői munkásságukban és faipari iskoláikban a mesterségbeli tudás kultuszát vitték tovább.

Az 1980-as években a kézművesség újjáélesztésének stílusjegyei a posztmodernben bukkantak fel, melynek tervezői, például Fred Baier, a bravúros technikai megoldásokat bizarr formákkal ötvözve, Morris és Ruskin “tisztes polgári bútoraival” szöges ellentétben álló tárgyakat alkottak.

John Makepeace munkái

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)