Dinamika + hatékonyság = az esszencialista formatervezés

Dinamika + hatékonyság = az esszencialista formatervezés

Az esszencializmus a szerkezet, a nyersanyagok és az ipari technológia alapos ismeretét igényli, s feltehetőleg nagy hatással lesz a 21. századi formatervezésre

Nálam az esszencialista design mindent visz! Mélységesen egyetértek ezen irányzati által képviselt értékrenddel, és annak is örülök, hogy ez a design újabban nem annyira “rideg”, egyre több bájos részlet is megjelenik e tárgyakon, miközben maradéktalanul eleget tesznek a környezettudatos elvárásoknak.

Az esszencializmus a design-nak az a felfogása, amely kizárólag egy meghatározott cél eléréshez szükséges elemek logikus elrendezésével foglalkozik. Azon a modern szemléleten alapul, amely igyekszik minél kevesebből minél többet hasznosítani, és közeli kapcsolatban áll a környezettudatos designnal.

A Dymaxion, az esszencialista autó!

Az esszencializmus a Dimaxyon (dinamika + maximális hatékonyság) design elméletére mutat vissza, melynek úttörője Richard Buckminster Fuller volt az 1920-as években, továbbá Fuller későbbi kísérleteire, amelyben arra törekedett, hogy minimális energia- és anyagfelhasználással egyszerű tervezői megoldásokat hozzon létre.

A design esszencialista felfogása gyakran a szerkesztés technológiailag megszabott logikáján alapul, így sok tekintetben kapcsolódik a funkcionalista és racionalista tervezési hagyományokhoz. Az esszencializmus a 20. század számos vezető ipari formatervezőjének munkásságára jellemző, ám terveik formai sajátosságai gyakran jelentős mértékben eltérnek.

Az esszencializmus a modernizmus továbbfejlesztéseként geometrikus és organikus formákkal egyaránt dolgozhat. Nincs egyetlen meghatározó stílusjegye: Dieter Rams egy-egy tervének esztétikai sajátosságai például merőben eltérnek Charles Eames munkáinak jellemzőitől, mégis mindkettő modernnek és teljes egészében esszencialistának tekinthető.

A kortárs designerek, mit Jasper Morrison és Konstantin Grcic, szinte kizárólag a hasznosság szempontjait szem előtt tartva alkotják meg lenyűgöző esztétikai tisztaságú esszencialista termékeiket. Mások, például Harri Koskinen, a lényegileg esszencialista helyi (finn) formatervezési paradigmákat értelmezik újra a modern kifejezésmódnak megfelelően.

Az esszencializmus egyre gyakrabban társul az organikus designnal és új formai naturalizmussal, mint pl. Ross Lovegrove munkáiban. Arról, hogy az esszencializmus ” dematerializmusnak” is nevezett lecsupaszított formanyelvét gyakran összetévesztik a minimalista stílussal, Lovegrove így ír:

“Gyanakszom a minimalizmusra, mert az valójában nem létezik a természetben… Gyanakszom rá, mert azt hiszem, az élet nem minimalista, hanem általában nagyon bonyolult és részletgazdag. A dematerializmus – vagy esszencializmus – egészen más, és több köze van a tárgyak fizikai valójához. A dematerializmus azt jelenti, hogy nem tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget a súlynak, sűrűségnek és vastagságnak. A gondolatot, hogy a jövőben a gondolatokat talán organikusabban lelhet felépíteni, nem pedig fizikai értelemben megkonstruálni, inkább növeszteni, mint szerkeszteni… A dematerializmus a végső cél.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)