Egy romhalmazból menő kecót varázsoltunk!

Egy romhalmazból menő kecót varázsoltunk!

Bár a bérlő szétverte a lakást, mi meg szinte teljesen le voltunk égve, utolsó filléreinkből varázsoltuk újjá a kérót, ami 1 hónapon belül el is kelt a piacon!

A családtagjaink egybehangzó véleménye szerint valaki nagyon vigyáz ránk odafönt. Ez minden jel szerint így van, lásd a gázszerelés esetét. Bizonyára az égieknek köszönhettük azt is, hogy 500 ezer Ft ráfordításával sikerült egy 7 milliót se érő lakásból 12 milliósat varázsolni. Hogy mi volt a trükk? A falak ereje meg a védők lelke!

Amikor beléptünk a szétvert lakásba, egy percig lefagyva álltunk a folyosón. Addigra sok mindenen túl voltunk már, ami egy romos lakás felújítása alatt érheti az embert, de arra azért nem számítottunk, hogy alig fejeztük be (hagytuk abba) az előzőt, már kezdhetjük az újabb nagyprojektet. Nyafogni mondjuk nem volt idő, úgyhogy szerszámot ragadtunk magunkhoz, és nekiláttunk kárt menteni.

Alig volt már pénzünk, ezért úgy gondoltuk, majd mi megcsináljuk, végül is “csak” ki kell festeni. Úgyis annyit néztük a mestereket, hogy már szinte a vérünkben van szakma. De kisebb-nagyobb sérülések sora után be kellett látnunk, hogy nézni valamit, az egy dolog – csinálni meg egy egészen más dolog. Úgyhogy újra szakemberkeresésbe fogtunk, és ezúttal – úgy tűnt – sikerrel jártunk. Volt azért egy-két baki, de üsse kő!

A “csak kifestünk” helyett ez lett:

  • parkettacsiszolás: egyedül semmiképp ne próbálkozz!
  • dugulás-elhárítás: a wc-pumpát ne használd a mosogatóhoz!
  • vakolatjavítás a leázott fal miatt: itt a festés nem volt elég!
  • törött üvegek cseréje: az üvegvágás egyszerűnek tűnik, de nem az!
  • gumitömítés behelyezése: nem bonyolult, de roppant időigényes!
  • mázolás: az ajtókat le kell venni, ami nem két 60 kilósnak való!
  • tapétázás: néha jobb, mint a festés és a szép munka bizony nehéz!

Még az volt a szerencse, hogy anyukám egy ismerőse révén épp akkor hallott egy festőről meg a fiáról, akik tényleg nagyon olcsón dolgoztak és rendesek, megbízhatók voltak. Ezért a tapétázást és a vakolatjavítást nyugodtan rájuk bízhattuk, és nem kértek vagyonokat. Ők ajánlottak vízszerelőt is, aki szintén meglepően normális volt – nagy kár, hogy az előző lakás felújításakor még nem ismertük ezt a csapatot!

Nekik köszönhetően találtunk egy embert a mázolásra, aki 8 napot ígért, de ebből 8 hét lett. Szóval egy hét helyett 2 hónap. Heti pár órában ért rá, akkor igazgatta a dolgokat, és a végén már azt kellett mondanom, ha nem végez, nem fogom tudni kifizetni, hiszen volt egy csomó költségünk: éppen két lakás rezsijét fizettük, amiből az egyik “elvileg” hasznot hozó albérlet lett volna – hát minden volt, csak az nem!

Üveges mestert még az előző felújításnál találtunk, és nagyon meg voltunk vele elégedve, ezért ide is őt hívtuk. Jóval kedvezményesebben dolgozott, nagyon rendes volt, mert átérezte a helyzetünket és maga is volt már hasonló helyzetben, t.i. bánt már el így vele bérlő, és tudta, hogy a “kiadok egy lakást” sztori jól hangzik, de azért a bérbeadás távolról sem ilyen egyszerű… Hamar felújította a régi Tessauer ablakokat, így már jól zártak.

A villanyhálózatot is átnézettük az após ezermesterével, aki alapvetően villanyszerelő. Megvizsgálta a rendszert, javította vagy cserélte, amit kellett, ugyancsak baráti áron. Akkor már annyira fogyott a pénz, hogy inkább hajlottunk az eladásra, mint a bérbeadásra – amúgy is pörgött a piac – és nem akartunk problémás lakást hagyni magunk mögött.

A gázhoz – a rossz tapasztalatok után – nem nyúltunk, mindössze alaposan kitakarítottam a tűzhelyet és a gázkészüléket is ellenőriztettük. Ez egy átfolyós üzemű, kéménybe kötött készülék volt, ami az akkori előírásoknak megfelelt és a szükséges engedélyekkel rendelkezett, úgyhogy nem piszkáltuk. Később tudtuk meg, hogy a társasház a teljes gázhálózatot felújította, de ez már az új tulajdonosokra várt. Az új sláger meg a kéménybélelés.

Dugulás-elhárításra külön ilyen szakit kellett hívni, annyira komoly volt a gond, illetve speciális eszközzel nyúlt be a csövekbe, és talált pl. fésűt meg hasonló, oda nem illó dolgokat, amik eltávolítása feltétlenül szükséges volt. Na, ő horror áron dolgozott!

A parkettacsiszoló nem kért kevesebbet, mint az, aki az előző lakásban elvállalta a munkát, viszont sokkal normálisabb volt! Festés után került sor erre a munkára (mert a mesterek így értek rá), ezért szegélyezéskor itt-ott megsérült a tapéta, de ezt szépen el lehetett tüntetni. A régi klasszikus parketta látványa sokakat megfogott, és alapvetően azt üzente az egész lakás, hogy “ide csak be kell költözni!”

A fenti képek a felújítás vége felé közeledve készültek és így is kerültek a hirdetésbe + csatoltam egy alaprajzot. Nem volt bonyolult az elrendezés, csak a két szoba egymásból nyílt, és hát ez vagy megfelelt valakinek, vagy nem. Többnyire fiatal párok vagy egyedülálló fiatalok nézegették a lakást, a kisgyerekeseknek már voltak fenntartásaik a helyiségek kapcsolódásával.

A lakás felújításáról egyébként mindenki le akart beszélni, még a mesterek is. Mi viszont nem akartuk áron alul eladni, mert az még nagyobb veszteség és vereség lett volna, mint foglalkozni vele egy kicsit. Rossz egy lelakott lakást mutatni, mikor az ember arcára van írva, hogy akármennyiért megszabadulna tőle. Inkább helyrehoztuk és büszkén mutattuk – nagy volt rá az érdeklődés, nem kellett szégyenkeznünk, és jó áron adtuk el!

De a törpök élete nem csak játék és mese! Hallottál már lakásmaffiával pajtizó társasházi közös képvelőkről? Ez nem mese, hanem valóság! A jövő heti cikkből megtudod, miből sejtheted, ha rád álltak és mit tegyél, hogy megóvd a lakásodat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)