Egyszerű és nagyszerű vakolat: mészhabarcs

Egyszerű és nagyszerű vakolat: mészhabarcs

Én a régi és jól bevált technológiákban hiszek, amik már kiállták az idő próbáját. Ilyen a mészhabarcs vakolat is, ami régi házak esetén tökéletes választás!

A vakolat – legyen az külső vagy belső – kardinális kérdés egy ház felújítása kapcsán. Külső tekintetében színekre szoktunk gondolni, belső tereket illetően pedig a simasága szokta foglalkoztatni az embereket. A tartóssága sem mellékes, és ennek kapcsán a költségek sem elhanyagolhatóak. De egy modern vakolat mennyire válik egy régi ház falának egészségére?

A falak vízszigetelését már egy korábbi cikkben tárgyaltam, s a vakolat minőségére már ekkor is felhívtam a figyelmet. A vakolat ugyanis anyagától függően nagyban hozzájárulhat a fal szárazságához, vagy éppen vizesedést is okozhat, ha nem a megfelelőt választjuk. Mivel mi egy 100 éves házat vettünk, a korabeli technológiákat igyekeztünk alkalmazni, és nem azért, mert vissza akarunk menni az időben, vagy mert elutasítjuk a modern dolgokat. Erről szó sincs, mindössze a józan paraszti eszünkre hagyatkozva átgondoltuk a logikus lépéseket, illetve számos helyen tájékozódtunk és tapasztalatokat gyűjtöttünk, hogyan érdemes, és hogyan kerülendő régi házakat felújítani. Mivel sok a félreértés, tévhit és mítosz, szelektálnunk kellett az infókat, és dönteni kellett, mit próbálunk ki, és mit nem.

A képen fűtéscsövek előtt rabicháló, arra került a vakolat.
(rabic = rabbits, nyulak – eredetileg nyúlketrec hálója)

Az ember végül úgyis azt hiszi el, ami vele történik, amit ő tapasztal meg, amiről saját élménnyel rendelkezik. Ezen élményekből született ez a blog, és bízom benne, hogy sokan merítenek ihletet és bátorságot innen házuk felújításakor.

Ami a vakolat kérdését illeti, túl a színeken és a simaságon, régi parasztházak felújításakor a falazó anyag lesz az, ami eldönti a kérdést. A mi házunk nagyon nagy részben tégla, vályog csak imitt-amott fordul elő benne, akkor is inkább kitöltő anyagként, de tartó szerkezetként soha. Egyébként a vályog is megállja a helyet még külső tartó falként is, csak akkor 70-80 centis falak is előfordulnak: jó vastagok, hőszigetelnek és tartanak, gyakran nem kis tetőt is. Ha neked vályogházad van, az még nem ok arra, hogy hívd a bontóbrigádot – mellesleg, akkor előtte szólj nekem, mert én biztos találok ott valami kincset, ami mellett sokan csak elmentek volna, hidd el, ebben jó vagyok! 😉 A vályog falak, a régi paraszti kultúra építészete – szerintem – tiszteletet érdemel, és méltó arra, hogy foglalkozzunk a megértésével, hogy tanulmányozzuk, és helyes módon nyúljunk egy ilyen portához ma is.

Akár tégla, akár vályog, van egy vakolatfajta, amivel nem nyúlhatsz mellé: a mészhabarcs!

Az egyik legkedvesebb idézet az egyik kedvenc könyvemből:

A “mesterek” igencsak odavannak, hogy mészhabarccsal nem lehet vakolni, kell bele a cement. Ne higgyünk nekik: amint már említettem, az emberiség nagyon-nagyon régóta használ meszet a vakoláshoz, és sem a rómaiak, sem a középkor kőművesei nem ismerték a cementet…”

Mednyánszky Miklós: Vályogházak – Építés, korszerűsítés, felújítás

Weboldalát és a könyvei anyagát megtalálod az Olvasószobában!

Így vakoltunk mi, avagy cement – a tiltott gyümölcs

A mi drága jó kőművesünk a 60-as években cementen szocializálódott, ezért lényegében lakattal lezártam a kamrát, ahol a cementes zsákokat tartottuk. Cement azért volt a felújíátson, mert végül mégis csak betonoztunk, de vakoláshoz nem akartam használni. A kőművesünk ettől függetlenül valahogy mégis csak hozzájutott egy marék cementhez, és azt vízbe keverve becsapkodta a falat. A felületeket egyébként is meg kell nedvesíteni, mielőtt tapasztanánk (azaz vakolnánk) rá, de ő ragaszkodott hozzá, hogy cementtejjel gúzolhassa (így mondják) a falat vakolás előtt. Hogy a mélyebb konfliktusokat elkerüljük (itt ne hagyjon, mondván, ha jobban tudom, csináljam én), a híg cementes lé fölött kénytelen voltam szemet hunyni.

A felújítás lelki megterheléseinek egy külön cikket szánok, mert azért van abban valami mélyen bántó, hogy az ember érzi és tudja: nem hagyatkozhat egészen a szakikra, mert azok mindig a számukra legkényelmesebb megoldást választják, nem pedig pontosan azt teszik, amit a megrendelő elvárna.

De, végül is, mint már írtam, ez a kőműves még a könnyebben kezelhetőek közé tartozott, így az építkezés alatt azért csak tudtunk vele egyezkedni és többé-kevésbé azt tette, amit kérünk. Mondtam is neki, hogy kíváncsian várom a szakmai tanácsait, de az nem szakmai tanács, hogy “mert azt úgy szoktunk” meg az se, hogy “mert most azt meg minek?! jóvanazúgy!” A szakmai tanács mögött érv és tapasztalat, vagyis bizonyíték van, és engem csak avval lehet meggyőzni. Az érzelmi alapon történt, könnyebbiknek vélt út választására allergiás vagyok! Ha már csinálunk valamit, akkor tudjuk, miért pont úgy csináljuk, és milyen eredményt várunk tőle. Erre egyébként a legjobb a pénzkérdést bedobni: akkor fizetünk, ha elégedettek vagyunk.

A cementes vakolat szürke, a mészhabarcs színe barnás a homok miatt.
A mészhabarcs puhának tűnhet, de az első meszelés utánmegkeményedik.

Visszatérve: a mészhabarcs vakolat keverési aránya

“A vakoláshoz használható mészhabarcs összetételét a szakirodalom úgy határozza meg, hogy 1/3-1/4 m3 mészpép (azaz oltott mész) szükséges 1 m3 habarcshoz. A pontos keverési arány valahol a kettő között van, sokban befolyásolja az adalékanyag (azaz a homok) minősége, a hőmérséklet, a keverés módja. Az az igazság, hogy ezt ki kell kísérletezni. A túl sok mész zsírossá teszi a habarcsot, a vakolat könnyebben megreped. (…) A megfelelő arányú keverés igen egyszerű a házilagos kivitelezésnél: három (vagy négy) lapát homokhoz egy lapát mészpépet kell adni, és úgy összekeverni.
/Mednyánszky Miklós: Vályogházak – Építés, korszerűsítés, felújítás/

Az idézett szerző ezután részletesen ír a felhordás módjáról is, de ennyire hosszan nem akarom őt idézni, mert akkor csak kiragadnék részeket a kontextusból, és az nem tenne jót a lényegnek. Javaslom, ha mészhabarccsal akarsz vakolni, akkor tényleg mélyedj el ebben a kiváló szakirodalomban! Jelen írásban mindössze arra kívántam ráirányítani a figyelmedet, hogy a vakolás egyáltalán nem nagy ördöngősség, még csak nem is feltétlenül von irdatlan költségeket maga után. A legolcsóbb, többnyire helyben is beszerezhető anyagok szükségesek hozzá, és egy kis gyakorlással mi magunk is kivitelezhetjük, csak ideális idő kell hozzá.

Mikor vakoljunk: az időjárás, mint fontos tényező

A mi kőművesünk azt mondta, a “pókhálós” (szürke, esőre álló, de nem párás és nem is zivataros) idő, kora reggel, amikor még fény nem éri a falat, az a megfelelő a vakoláshoz. Ez nyilván a külső vakolatnál fontos, de bent a házban is hasonlóan hűvösnek kel lennie. Ennek oka az, hogy a száraz meleg levegőben megreped a frissen felhordott vakolat, nem tesz jót neki, ha túl gyorsan szárad. Természetesen egy hirtelen jött eső elmossa az egészet, tehát, ha napokig esik, vagy átázott a fal, akkor se akarjunk vakolni. Tavasszal jobb vakolni, mint ősszel, akkor legfeljebb kisebb javításokat érdemes csinálni. Viszont tavasszal, amikor már nincs fagy, se forróság, akkor azért jó vakolni, mert a hőmérséklet és a páratartalom épp ideális a friss anyagnak, a nyár folyamán pedig tovább száradhat és keményedhet a vakolatunk, akár kint, akár bent. Ősztől kezdve viszont bármikor hidegre fordulhat az idő, és a fagy nem tesz jót a friss (pár hetes) vakolatnak.

Szóródó anyag (sóder és homok) mellett csomagolt anyag az udvaron.
Az építőanyagok tárolásának helyét előre végig kell gondolni!
Könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, de útban se legyen!

Mi a felújítás első évben csak bent javítottuk a vakolatot, a külső az egész házon még hátra van, erre vélhetően a jövő év folyamán kerül sor. Én már gyűjtöm hozzá a vályogtéglát (nem érheti víz), ami régi épületek bontásakor kerül elő, és szerencsére az ilyen épületek tulajdonosai örülnek, ha ingyen megszabadulhatnak tőle, legalább annyival is kevesebb sittet kell elhordatniuk. Keresem az ilyen házak tulajdonosaival a kapcsolatot, és már van is olyan épület, amiből jó sok anyag származik. Ha ilyesmire vállalkoznál, javaslom, vályogtéglára vadássz, ne pedig tömésfalakra, mert azokból bontás után egy (nem ritkán cementes) vakolattal kevert sárkupac marad. A vályogtégla könnyebben pakolható és tárolható felhasználásig. Vakoláshoz csak vízre, lapátra és vödörre lesz szükséged – ilyen egyszerű!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)