Ez kellett a vérnyomásomnak: Konyhakatasztrófák!

Ez kellett a vérnyomásomnak: Konyhakatasztrófák!

Alig egy hete tettem le a kávét, máris gyors egymásutánban mindjárt két elszúrt konyha is  szembejött a neten. Több se kellett: felszökött a pulzusszám és kést rántottam!

Nem vagyok képes felfogni (és tudom, ez az én hibám), miért van az, hogy ha valakinek valami baja van a konyhájával, akkor menten ész nélkül nekiáll bontani. Olybá tűnik, az egész tervezési folyamatot nemes egyszerűséggel lépik át, mint a burzsoá dekadencia egyik utolsó eltiprandó csökevényét, mert majd a nép egyszerű fia vagy lánya megmutatja, hogy jobbantuggya.

Bizonyára. Lehet, hogy nekik így jó. Úgy jó, hogy a mosogató a sütőbe lóg, a gáz fölött egy konnektor, a gépek ajtaja nem nyílik az ajtófélfáktól, a pult mérete köszönő viszonyban nincs se széltében, se hosszában a rendelkezése álló, valamint a normális konyhai munkavégzéshez szükséges hellyel, és még sorolhatnám vég nélkül… Lehet, hogy valaki így szeret főzni! Hát most hogy veszem én magamnak, hogy ezt véleményezem?!

Hát márpedig véleményezni fogom, itt és most, és nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben egy egész rovatot nyitok a házilagosan elszúrt felújításoknak, mondjuk “Elizélt lakástuningok szégyenfala” címmel. Elsőre komolyan elkap a dühroham, amikor olyasmi kerül elém, mint az alábbi képsorok látható. Amikor viszont lehiggadok, szentül megfogadom, hogy akár ingyen is vállalok lakberendezési tanácsadást minimál-büdzséhez is, csak többet ilyen merénylet elő ne fordulhasson!

Mert miből is áll pontosan a tervezés?

Egy korábbi posztban már írtam a házunk teljes felújításának tervezéséről, meg annak kapcsán a tervezés általános szempontjairól. Egy még korábbi posztban csak a konyhára fókuszáltam, és mivel ez egy hatalmas téma, illetve rengeteg más elfoglaltságom adódott az elmúlt félévben, tény, hogy nem volt még időm részletesen kivesézni, de hamarosan pótolom!

Bármilyen helyiség megtervezésekor – ÉS A KONYHÁRA EZ KÜLÖNÖSEN IGAZ! – a kockás papír – ceruza – mérőszalag szentháromsága alapfelszereltség! Tulajdonképpen ezek a legelső “konyhai eszközök”, amiket be kell szerezni + józan ész!

Vegyük sorra, hogyan szoktunk főzni!

  • TÁROLÓ: elővesszük az alapanyagokat
  • MOSOGATÓ: megmossuk, esetleg lecsepegtetjük őket
  • PULT (1): a nyersanyagokat előkészítjük további feldolgozáshoz
  • PULT (2) VAGY SZIGET: felaprítjuk a hagymát, nyújtjuk a tésztát, töltjük a palacsintát stb.
  • TŰZHELY: lábasban feltesszük főni, tepsibe tesszük sülni az ételeket, míg végül
  • TÁLALÓ: tálalunk és végre az asztalra kerülnek az ínycsiklandó fogások!

Ez a MUNKAHÁROMSZÖG

  1. TÁROLÁS : Száraz és hűtve tárolt élelmiszerek szekrényei, esetleg spájz vagy kamra
  2. FELDOLGOZÁS : Beletartozik a mosogatás is + a válogatás miatt ide való a szemetes
  3. ELKÉSZÍTÉS : Ide tartozik a tálalás is, hiszen kész, fogyasztható ételt kerül az asztalra

A hely varázsa – próbáld ki, milyen lenne!

Ez a lépés is ki szokott maradni, tapasztalatom szerint. Arról van szó, hogy bele kell állni a térbe, és mint ovis korunkban papás-mamáskor, el kell játszani, hogy most sütünk-főzünk. Benyúlunk a képzeletbeli szekrénybe, lehajolunk a sütőhöz (állósütő tervezésekor úgy teszünk, mintha derékmagasságban lenyitnánk az ajtaját, de létezik oldalra nyitható is!), stb.

Ez elképesztően hatásos tud lenni! Van, aki csak ekkor jön rá, mit is tervezett a kockás papírra, és bizony sokszor kiderül, hogy ami a rajzon jól mutat, az a valóságban egyáltalán nem működik! A lakberendezés alapvetése, hogy a tervnek a hétköznapokban működnie kell! Az nem lakberendezés (még ha magunknak csináljuk, akkor sem), hogy látványos, de használhatatlan tereket hozunk létre sok munkával és drága pénzen.

Itt szeretném leszögezni, hogy semmiképp sem célom bárkit is megbántani a kritikámmal, csupán szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan megoldási lehetőségre, amire az, aki sosem csinált még konyhát, egyszerűen nem tud gondolni, na, ez van! Ez nem bűn, de ne is tagadjuk, hanem tájékozódjunk!

Belátom, olykor kényszerhelyzetben érezheti magát az egyszeri konyhatulajdonos, aki nagy bátran nekiáll átalakítani. Ám a fenti képeken szereplő konyhák történetével kénytelen vagyok több későbbi bejegyzésben foglalkozni részletesebben, esettanulmány formájában, mert – mint minden konyhának – ezeknek is lett volna jó megoldása.

Én viszont azt mondom, tanulni sosem késő, és ha nem úgy születtél, hogy fejből vágod a szabvány méreteket meg az ergonómia alaptörvényeit, akkor inkább kérj meg bátran valakit, aki segít észrevenni a lehetőségeket és egy sor trükköt ismer – hidd el, jobban jársz, persze a döntés a tiéd. Hozzám bátran fordulhatsz, ha elakadtál konyha-ügyben! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)