Felújítás: Ellopták a nyarat – Nincs kész semmi, csak én!

Felújítás: Ellopták a nyarat – Nincs kész semmi, csak én!

Nagyon röviden össze tudom foglalni, hogy haladt nálunk a nyári felújítás: sehogy. Közelkép a szakmunkás hiányról: nem csak szakember, de emberség sincsen már.

“Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.”

Vörösmarty Mihály: ELŐSZÓ, Baracska, 1850 – 1851 telén, télutóján

Mi is csak az előszóig jutottunk…

Nagy lendülettel vágtunk neki a felújításnak, melyet csak a tavaszi monszunszerű esőzések törtek meg kissé. Áztunk és fáztunk, de tűrtünk és reméltük, hogy majdcsak kitisztul az ég és végre megvalósíthatjuk a terveinket. Nem így lett. Az ég ugyan kiderült, a nap is szikrázóan sütött, de a munkásoknak nem akaródzott jönnie. A legtöbbje csak hitegetett, majd egymás után egy halom egyeztetett időpontban nem jöttek el. A másik típus gyakrabban került a szemünk elé, és nagyon komolyan bevállalta az őszt (tavasszal). El is telt a nyár, eljött az ősz – az évszakokban még lehet bízni – de a szakiknak nyoma sem volt. És akkor volt még pár fura fazon, akiket jobb elfelejteni…

Bizonyára ennek hatására alakult ki az a szokásom, hogy reggelente az összes rohadéknak, aki átvert, tiszta szívemből kívánom, hogy bénuljon le nyaktól lefelé. Ez a reggeli imám, a mantrám, ez ad erőt, hogy csináljam.

skeeze / Pixabay

Magad, uram, ha szolgád nincs!

Mert hogy én csinálom – ki más?! Ha azt akarom, hogy kész legyen, magammal szúrok ki, ha másra várok. Telefonálni, szervezni, egyeztetni és várni: időpocsékolás. Ezalatt már hatszor elvégeztem volna a munkát! Mivel millió más dolgom is volt a nyáron, egész eddig halogattam, hogy belevágjak. Baromi sok és nehéz munka van a házon, amit nem akartam elrontani és beleszakadni se (az építőipari munkások zöme férfi, nem véletlenül…). Egy hete találtam egy embert, aki segít: egy héten egy nap pár órát. Az is valami. De lényegében

arra kényszerültem, hogy feladjam minden kishitűségemet és félelmemet, és belevágjak a felújításba. Csak azt bánom, hogy eddig kételkedtem magamban!

Jól haladok, november végére elkészülök. Most egy kisebb, 30 nm-es lakrészre koncentrálok, a folyamatokat dokumentálom és amint végeztem, megírom a tanulságokat: ajtófelújítás, burkolás, berendezés, világítástervezés, vakolás stb.

Egyébként abból lehet tudni, “mennyire vagyok kész”, hogy éppen mit éneklek vagy fütyülök. Amúgy is gajdolok örökké vagy szól valami zene nálunk, de ilyen helyzetekben többnyire katonadalok, operarészletek és cigány dalok kerülnek elő:

Kimegyek a doberdói harctérre…
Most szép menni katonának…

Mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át… (Bánk bán)
vagy ez:

Sok erőt kívánok mindenkinek, aki felújít és egyedül csinálja!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)