Fiatalos lendület és a természet szeretete: ez a Jugendstil!

Fiatalos lendület és a természet szeretete: ez a Jugendstil!

A Jugendstil az újszerű szerkezeteket absztrakt természeti formákkal ötvözi, ezáltal a monumentális és a vizuális könnyedség különleges együttesét hozza létre.

A Jugendstil szó szerinti jelentése “fiatalok stílusa” és az art nouveau azt az irányzatát jelöli, amely Németországban bontakozott ki az 1890-as években. Nevét Georg Hirth 1896-ban Münchenben alapított folyóiratáról, a Jugendről kapta, amelynek nagy szerepe volt az új stílus népszerűsítésében.

A Jugendstil tervezői – pl. Hermann Obrist, Richard Riemerschmid és August Endell – John Ruskin és William Morris újszerű elképzelései nyomán – idealisztikusabb célokat tűztek maguk elé, mint az art nouveau stílus többi európai képviselője. Nemcsak a művészetet akarták megújítani: meghirdették az egyszerűbb, kevésbé anyagias életformához való visszatérést is.

Munkáik elevenen tükrözik fiatalos optimizmusukat és a természet iránti szeretetüket. Brüsszeli és párizsi kortársaikhoz hasonlóan a Jugendstil tervezőit is a természeti világnak a tudományos kutatások és a technológiai fejlődés jóvoltából feltáruló működése ihlette meg.

August Endell és Hermann Obrist indázó növényi ornamentikájára és ostorcsapás-motívumaira például közvetlenül hatottak Karl Blossfeld különös, spirális növekedési mintát érzékeltető fényképtanulmányai a növények szerkezetéről, valamint Earnst Haeckel botanikai rajzai. Az ilyen aprólékos elemzésekből adódó újfajta természetismeret segített a Jugendstil tervezőinek, hogy munkáikat dinamizmussal és az organikus világ burjánzásának energiájával töltsék fel.

Németországban az új, történelmi előzmények nélküli stílus szembefordult Berlin hivatalos birodalmi művészetpolitikájával, és a kulturális függetlenségüket érvényesíteni kívánó városok, mint Drezda, München, Darmstadt, Weimar és Hagen, örömmel fogadták a Jugendstilt. Bár a művészei függetlenség vágya egyesítette az art nouveau iskoláit más európai városokban, például Brüsszelben, Nancyban, sőt Glasgow-ban is, talán mégis Németországban volt a leginkább kitapintható.

A Jugendstil tervezői az art nouveau minden európai képviselőjénél közelebb jutottak ahhoz, hogy áthidalják a “kézműves, manufakturális előállítási mód” és az ipari termelés közti szakadékot. Sok műhely alakult az újszerű tervek kivitelezésére, közülük a legfontosabb, az 1897-ben létrejött Vereinigte Werkstätten für Kunst im Handwerk (Egyeseített Iparművészeti Műhelyek), és az 1898-tól működő Dresdner Werkstätten für Handwerkskunst (Dresdai Iparművészeti Műhely).

A vállalkozásokat azzal a céllal hozták létre, hogy tisztességes minőségű lakberendezési tárgyakat állítsanak elő, etikus gyártási módszerekkel. Drezdában egyszerű kidolgozású, így olcsóbb cikkeket készítettek, mint Münchenben, de még ezek is meghaladták az átlagos fogyasztók anyagi lehetőségeit.

Richard Riemerschmid, a drezdai műhely vezető tervezője, az angol Arts and Crafts, például Charles Voysey munkáira emlékeztető, egyszerű, helyi sajátosságokon alapuló stílust alakított ki. A szabványosítás révén akarta megújítani a designt, ezért a drezdai műhely észszerű gyártási eljárásokat alkalmazott. Ez nagy hatással volt a későbbi fejleményekre, és hozzájárul a Deutscher Werkbund létrejöttéhez, mely a jó minőségű terveket a megfelelő anyaghasználattal, a funkció megértésével és a környezethez való érzékeny viszonyulással kombinálta.

A Vereinigte Werkstätten für Kunst im Handwerk, melyet Münchenben Bruno Paul és mások alapítottak, szintén kulcsszerepet játszott a Jugendstil elterjedésében. Paul lendületes karikatúrákat rajzolt a Simplicissimus című lapnak, amely a Jugend folyóirathoz hasonlóan az új esztétikát hirdette. Vonalvezetése hasonlított müncheni tervezőtársa, Bernhard Pankok stílusához, akinek tübingeni Lange háza (1902) a Gesamtkunstwerk szellemében fogant. Az épületen érvényesül a helyi jelleg, mint a Jugendstil egyszerűségükben meghökkentően modern belső terein általában.

Darmstadtban a Jugendstil ügyes, lelkes pártfogóra talált Ernst Ludwig darmstadti-hessei nagyherceg személyében; ő kezdeményezte 1901-ben az “Ein Dokument Deutscher Kunst” kiállítást, amely a nagyherceg magántámogatásából 1899-ben alapított Darmstädter Künstlerkolonie művészi teljesítményét mutatta be.

A Darmstadti Művésztelep épületei és néhány ház bejárata

A művésztelep kezdetben 8 épületből állt: Josef Maria Olbrich műteremépülete, “A díszítőművészetek háza” mellett hét művészlakást építettek a kolónia tagjainak. A művésztelep jelentőségét nemcsak az adja, hogy itt alakították ki az új, polgári építészeti stílust, a Jugendstil jegyében, hanem az is, hogy ösztönözte az iparművészeti munkák készítését.

A Jugendstil elterjedését Weimarban is a polgári öntudat és a gazdasági kényszer segítette elő, és szintén a nagyherceg támogatását élvezték az irányzat helyi művelői. 1860-ban Karl Alexander szász-weimari nagyherceg magántámogatásból képzőművészeti főiskolát alapított Weimarban. 1901-ben unokája léptett az örökébe, aki Harry Kessler gróf kezdeményezésére kinevezte Henry van de Velde belga építészt az udvar tanácsadójává.

Abban a reményben, hogy a művészeti nevelés fellendíti a helyi gazdasági életet, 1904-ben megbízták van de Veldét a weimari Kunstgewerbeschule (Iparművészeti Főiskola) tervezésével. 1914-ig ő volt az intézmény igazgatója, és ezalatt az idő alatt számos, meglepően sima vonalú, Jugendstil ezüsttárgy- és kerámiatervet készített.

A Jugendstil építészet és design gyakran ötvözte az újszerű szerkezetet absztrakt természeti formákkal, így a monumentális és vizuális könnyedség különleges együttesét hozta létre. A stílus 1900 körül érte el tetőfokát, röviddel ezután kiszorította ipari racionalizmusával Deutscher Werkbund melyet 1907-ben alapított a formatervezők és építészek egy csoportja, korábban maguk is a Jugendstil művelői.

A Jugendstil, amely a természeti formák és “népi” vonások alkalmazásával akarta megpuhítani a designt és az egész társadalmat, sok rokon vonást mutatott az angol Arts and Crafts mozgalommal, de az ipari előállítási módszerek alkalmazásával már a német formatervezés későbbi fejlődésének útját egyengette. A Jugendstil kifejezést használják a skandináv art nouveau tendenciákra is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)