International Style: nemzetek designerei, egyesüljetek!

International Style: nemzetek designerei, egyesüljetek!

Nemzetközi határokon túllépő egyetemes stílus, melyhez foghatót az európai gótika óta nem láthattunk az építészet és a design terén: ez az International Style!

Az International Style, vagyis nemzetközi stílus kifejezés 1931-ből származik: ifj. Alfred H. Barr, a New York-i Museum of Modern Art igazgatója használta először, a Henry Russel Hitchcock és Philip Johnson korszakos jelentőségű 1932-es kiállítása alkalmából megjelent katalógus címében: International Style: Architecture Since 1922. Barr a modern építészek, példálul Le Crobusier, Jacobus Johannes Pieter Oud, Walter Gropius és Ludwig Mies van der Rohe munkáiban

a nemzetközi határokon túllépő egyetemes stílus jegyeit ismerte fel: ilyesmire a nyugati művészetben a középkorban Európa-szerte virágzó, úgynevezett internacionális gótika óta nem akadt példa. Ennek az emlékére kapta a nevét az új, 20. századi mozgalom.

A nemzetközi stílus kifejezéssel a modern mozgalom építészeinek és formatervezőinek munkáira utaltak, akik a funkcionalitást geometrikus formaalakítás és új technológiák használata révén valósították meg, létrehozva a dísztelen modern esztétikát. Bár néha alkalmazzák a korai modern irányzatra is (körülbelül 1900-tól 1933-ig), és olyan tervezők munkáira, mint Adolf Loos és J. J. P. Oud (a De Stijl alapítója), ma már rendszerint a modern mozgalom hasznossági szempontokhoz kevésbé ragaszkodó tendenciáira utalnak vele, amelyek a Bauhaus 1933-as bezárása után alakultak ki.

Jacobus Johannes Pieter Oud munkái

1908-ban Adolf Loos megjelentette elveit hangoztató esszéjét, a Díszítés és bűnözést (Ornament is Crime), melynek előtanulmányaként megfigyelte a börtönben raboskodó emberek viselkedését az elítélésük súlyosságához viszonyítva. Úgy vette észre, minél bűnösebb valaki, annál inkább késztetést érez az önnön és környezetének indokolatlan túldíszítésére.

Adolf Loos dísztelen épületei

A kifejezés Le Corbusier és követői gyakorlatával kapcsolatban is felmerül, mivel ők az 1920-as évek végén és az 1930-as évek folyamán terveikben a modernizmus elegánsabb, kevésbé puritán változatát érvényesítették. A nemzetközi stílus legjelentősebb képviselője valószínűleg mégis Ludwig Mies van der Rohe és Walter Gropius volt, akik miután kivándoroltak az Egyesült Államokba, fáradhatatlanul dolgoztak a modern mozgalom “internacionalizálásán”, nem csak építészeti munkáik és kiállításaik révén, hanem tarként is a háború utáni évek Amerikájának jelentős egyetemein.

Le Corbusier jellegzetes épületei

A nemzetközi stílus sok híve pusztán stílusjegyként tette magáévá a modern mozgalom funkcionalizmusát. Mások azonban az esztétikai tisztaság révén egyetemesebbé akarták tenni az építészetet és a designt. A háború utáni időszak későbbi, főleg amerikai tervezői, mint Florence Knoll, Charles Eames és George Nelson ezt a modern, demokratikus formatervezői szemléletet az ipari sorozatgyártás módszereivel ötvözték a jó design minden alapelvét kielégítő termékek létrehozásának igényeivel.

Florence Knoll és George Nelson bútorai

Az 1920-as és 30-as években a nemzetközi stílust az építészetben és a formatervezésben a formalista geometria jellemezte, továbbá az ipari esztétikát képviselő anyagok, például az acél és az üveg használata, valamint a fehér szín széles körű alkalmazása. Később néhány építész és formatervező, például Eero Saarinen és Charles Eames szoborszerű formaadással, illetve geometrikus és organikus formák szembeállításával igyekezett oldottabbá, emberközelibbé tenni a nemzetközi stílust.

Eközben Kenzo Tange és mások levonták a nemzetközi stílus jegyeiből adódó végső követeztetéseket, és megteremtették a brutalizmus néven ismert építészeti irányzatot, amely az embertől idegen anyagokat és felületkezelést, pl. fedetlen nyers betont alkalmaz, és a rideg geometria eszközkészletével él.

Bár az 1970-es évek végén és az 1980-as években úgy látszott, hogy a posztmodern megjelenésével a nemzetközi stílusnak bealkonyult, az 1980-as évek végén és az 1990-es években néhány építész, például Norman Foster és Richard Rogers nagy sikert aratott magas mérnöki tudást képviselő épületével, melyek a nemzetközi stílus összetéveszthetetlen jegyeit viselték magukon: erőteljesek voltak, elegánsak és tiszta vonalúak.

Norman Foster és Richard Rogers épületei

Az utóbbi években a termék- és bútortervezés visszatért az észszerűség esztétikájához, mivel a gyártók globális érvényű megoldásokat kerestek, melyek éppúgy nem ismernek kulturális határokat, mint a nemzetközi stílus. Így a nemzetközi stílus kifejezés utalhat a modernizmus egyetlen meghatározott korszakára és válfajára, de jelölheti a design funkcionalista megközelítéséből adódó esztétikai befogadást is, amelynek előzményei visszanyúlnak a modern mozgalom kezdeteihez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)