Környezettudatos design: nem hippi hóbort!

Környezettudatos design: nem hippi hóbort!

A “zöldség” többé már nem csak “rizsa”! A környezeti katasztrófa az ajtód előtt várakozik és reád van vágyódással – elő a zöld design-nal!

Divattal foglalkozó blogomon is írtam már erről, és itt a blogon is ismertettem már ennek kapcsán a biomimikri (vagy más néven bionika) desig-elvet. Egy építkezés, kisebb-nagyobb felújítás, és a lakberendezés során számos olyan tárggyal kerülünk kapcsolatba, melyek környezetre gyakorolt hatása (és itt most nem az esztétikai és vizuális élményre gondolok, hanem az ökológiára) bizony nem csak hosszú, de már rövid távon is aggasztó következményekkel jár.

A környezettudatos design elsősorban arra törekszik, hogy minimális szintre csökkentse a hulladéktermelést, ugyanakkor optimalizálja az energia- és nyersanyag-felhasználás szintjét.

R. Buckminster Fuller a geodézia kupola (geodesic dome) előtt

Leghíresebb úttörője, Richard Buckminster Fuller az 1920-as években olyan “design elméletet” szorgalmazott, melynek az az alapelve, hogy “minél többeknek jusson minél kevesebből”. Az 1950-es években ő alkotta meg a “Föld űrhajó” kifejezést, amely bolygónk holisztikusabb szemléletére ösztönzött mindenkit. Itt kell szólnom az Adlai Stevenson által először az ENSZ-ben említett, az ú.n. űrhajó-etikáról is, melyet később mások tovább fejtegettek.

Amikor az emberek ráébredtek arra, hogy az erőforrások nem korlátlanok, új etikai rendszeren kezdtek el gondolkodni, melynek sarokpontjai a következők:

  1. a Föld zárt rendszernek tekinthető;
  2. a Föld készletei, erőforrásai végesek (akárcsak egy űrhajóé) és a korlátozott teherbíróképesség miatt vissza kell tudni forgatni az erőforrásokat, egyúttal tartózkodni kell a Föld szennyezésétől;
  3. a kritikus rendszerek meghibásodását az emberek sem a Földön, sem az űrhajón nem élhetik túl.

Kristin Shrader-Frechette szavaival:

“A Föld felfogható egy 8000 mérföld átmérőjű űrhajóként is. Az energia-ellátást biztosító anyahajó – a Nap – 92 millió mérföldre van, űrrepülőgépünk pedig 60 000 mérföld/óra sebességgel repül körülötte. Hajónkat olyan jól tervezték, hogy kétmillió éve, amióta embereket szállít, azok észre sem vették, hogy űrhajón utaznak. Az élet újratermelődik a fedélzeten […] az emberek mindez idáig rosszul használták, és olyan mértékben szennyezték a fedélzeti energiacserélő berendezéseket, hogy egyre nehezebbé válik az élet megújítása a hajón.”

(Lányi-Jávor, Bp., 2005, 130.)

A környezettudatos design alaposabb ismeretét elősegítő szerzők és teoretikusok közül Vance Packard elmarasztalta a betervezett elavulás gyakorlatát, különösen The Waste Makers (1961) című könyvében. Victor Papanek, a Design for the Real World (1971) szerzője az ökológiai tudatosság követelményét beemelte a tervezési folyamatba, továbbá környezettudatos, radikális formatervezési megoldásokat sürgetett.

Az említett két könyvet megtalálod az Olvasószobában

Az 1970-es évek elején, amikor az olajválság felhívta a figyelmet a természeti erőforrások véges voltára, egyre nagyobb teret hódítottak a “zöld gondolatok”. Az 1980-as évekre az emberi tevékenység okozta környezeti katasztrófák ráirányították a figyelmet a környezettudatos design szükségességére, valamint általánossá vált a felismerés, hogy az iparosodás hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A “zöld design” néven is ismert felelős formatervezői gyakorlat szem előtt tartja a termék teljes életciklusát:

  • a nyersanyagok kitermelését és feldolgozásuk ökológiai hatását
  • a gyártási folyamatban felhasznált energiát és minden káros mellékterméket
  • a termék tényleges élettartamát
  • az alkatrészek újrafelhasználhatóságát és az újrahasznosítás lehetőségeit
  • a talajfeltöltéssel vagy égetéssel történő megsemmisítésének a környezetre gyakorolt végső következményeit

Ne elégedj meg a félmegoldásokkal!

Az újrafelhasználás csökkentheti, de nem észszerűsítheti az energiafelhasználást, és bizonyos értelemben az egyszer használatos kultúrát állandósítja. A termék tartósságának növelése azonban minimalizálja a hulladéktermelést és az energiafogyasztást: egy termék tartósságának megkettőzésével felére csökkenthetjük az általa okozott környezeti károkat.

Zöld otthon: magyar tervezésű és fejlesztésű önfenntartó lakóház: a NOAH!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)