Modern mozgalom: társadalomformáló design

Modern mozgalom: társadalomformáló design

A modern mozgalom nem a tárgyakról szól, hanem a társadalmi egyenlőségért küzdő formatervezőkről, s a megfizethető bútorokhoz, tárgyakhoz juttatott tömegekről.

Kézművesség kontra ipari termelés

A design modern mozgalmát társadalmi indíttatású, haladó ideológia táplálta, amelynek eredete visszanyúlik a 19. század közepére, és a formatervezés reformereinek, például A. W. N. Pugin, John Ruskin és William Morris morális keresztes hadjárataihoz. A mozgalom előfutárai felismerték, hogy koruk uralkodó viktoriánus stílusa egy kapzsiságtól, dekadenciától és elnyomástól megmételyezett társadalom terméke, melyet ők a design új megközelítése révén akartak megreformálni. Bár Morris szembefordult az ipari termeléssel és a kézművesség szószólója volt, az elsők között valósította meg elméletét a gyakorlatban, és holisztikus elgondolású, jól megtervezett és kivitelezett mindennapi használati tárgyakat állított elő.

Reform elképzelései – miszerint a használhatóság, egyszerűség és célszerűség fontosabb a fényűzésnél, s hogy a tervezők és gyártók erkölcsi kötelessége jó minőségű tárgyak előállítása, valamint a formatervezést a társadalmi változás demokratikus eszközeként lehet és kell felhasználni – döntő hatással voltak a modern mozgalom fejlődésére. Elgondolásai nyomán kézműves szemléleten alapuló céhek és műhelyek jöttek létre, a gépi termelésre legfogékonyabb Angliában, Németországban és Amerikában. De lassanként ráébredtek, hogy a gépesítést saját céljaik szolgálatába állíthatják, és hogy a széles körű reformokhoz fel kell használniuk az ipari eljárásokat.

blickpixel / Pixabay

Modern szempontok a tervezésben

A Deutscher Werkbund 1907-es alapítása jelezte a pillanatot, amikor találkozott a reform ideológia és az ipari tömegtermelés. A Werkbund tagjai új, merőben észszerű formatervezői szemléletet alakítottak ki, mely mellőzte a díszítményeket és a funkcionalizmusra helyezte a hangsúlyt. A felesleges, külsőséges díszítményektől megszabadított elemek leegyszerűsödtek, és a könnyebb lett a szabványosítás, ami elősegítette a termelékenység növelését és a gazdaságosabb nyersanyag felhasználását. Az így keletkező “megtakarítás” hasznára vált a felhasználónak és a gyártónak is, mivel lehetőséget teremtett a gyártás és a nyersanyagok minőségének javítására.

A design modern felfogásából adódó esztétikai purizmus univerzális formanyelvet eredményezett, amelytől azt remélték, hogy mentes marad a divatirányzatoktól. Adolf Loos Ornament und Verbrechen (Díszítmény és bűn) című híres írásában a társadalom lealacsonyításának minősítette a túldíszítést, a Werbund egy későbbi kiadványa, az 1924-es Form ohne Ornament (Díszítetlen forma) az ipari előállításra tervezett, sima észszerűségen alapuló design előnyeit ismertette és mutatta be illusztrációk kíséretében. A De Stilj holland folyóirat tevékenységének középpontjában is az ornamentikától megtisztított design állt, míg a konstruktivizmus és a futurizmus a gépet és a “termelés művészetét” ünnepelte.

skeeze / Pixabay

Az első világháború pusztításai után a formatervezők, például Walter Gropius magukévá tették a modernizmus erkölcsi parancsát. Gropius lett az 1919-ben megalapított Bauhaus igazgatója, melyet azért hoztak létre, hogy megteremtse a művészetek egységét, és a gyakorlatban valósítsa meg a modernizmus úttörőinek reformelképzeléseit. A Bauhaus, mint a 20. század legfontosabb formatervezői intézménye, a funkcionalizmus, az ipari termelési módszerek és a legkorszerűbb anyagok, például az acélcső népszerűsítésével döntő befolyást gyakorolt a modern mozgalom fejlődésére. Belső tereinek, bútorainak, fém tárgyainak, kerámiáinak és grafikáinak funkcionális alkalmassága egységes formanyelv kialakulásához vezetett, amelyet később a modernizmussal azonosítottak. A német Sachlichtkeit (Tárgyiasság) kifejezés jól érzékelteti ezt az új formatervezési felfogást.

A divat változik – a mozgalom örök?

1927-re a stutgárti Werkbund Ausstellung idejére alakult ki az International Style, melynek jellemzője az esszencializmus, az ipari előállítási metódusok alkalmazása és a geometrikus formakészlet. Le Corbusier kulcsszerepet játszott ennek a leegyszerűsített gépi esztétikának az elterjesztésében, bár az ő tervei a Bauhaus munkáival ellentétben nem szorítkoztak kizárólag hasznossági szempontokra. Az 1930-as években az International Style a divat befolyása alá került, és akadtak, akik szerint lezüllesztette a modernizmus társadalmi céljait. Képviselői a végsőkig védték a geometriai absztrakciót, és az ipari nyersanyagokat, illetve a szigorú formanyelvet puszta stílusjegyként alkalmazták. Úgy látszott. hogy a modernizmus elveszítette a morális ideológiai hátterét.

Elsősorban a skandináv tervezők és Alvar Aalto voltak azok, akik újra humanizálni tudták az organikus design révén. Aalto munkái különösen Angliában és Amerikában találtak kedvező fogadtatásra, ahol a modern mozgalom tervezőinek új generációját, például Charles és Ray Earnesst a legkorszerűbb technológiákat és anyagokat előszeretettel alkalmazó, holisztikus és organikus designszemlélet érvényesítésére ösztönözték. Bár az modernizmus eredményeiről és további létjogosultságáról évtizedekig vitatkoztak, demokratikus erkölcsi alapelvei cáfolhatatlanok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)