Otthon: mintha mindig is itt éltél volna!

Otthon: mintha mindig is itt éltél volna!

Beutaztuk az országot és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, aminek köszönhetően egy percig sem tétováztunk, amikor végre-valahára megtaláltuk álmaink otthonát!

Attól kezdve, hogy befejeztük az első lakás felújítását és az anyósom egyértelművé tette, hogy életünk immár a kezében van – otthonunkat a belefektetett pénzzel együtt akkor veszi el, amikor akarja – menten nekiláttunk egy békés, anyósmentes, saját otthont keresni. Egy hétre rá, hogy a második lakást eladtuk, már meg is találtuk álmaink otthonát!

Mennyi ideig tart megtalálni az ideális otthont?

Mondanom sem kell, hogy az anyósomnak az egy hét sem volt elég gyors: biztosra vette, hogy az utolsó fillérig elköltöttük a második lakás árát, csak mert nem azonnal az eladás estéjén vettünk magunknak házat. Azóta rájöttem, hogy szegénykének az életről úgy általában semmi fogalma nincs, úgyhogy a házvásárlási hisztijét tudjuk a többihez. Megoldás: vállrándítás.

A minden szempontból tökéletes ház megtalálása bizony időigényes dolog. Nyilván van az úgy, hogy sürgősen költözni kell, de ha van rá lehetőséged, ne kapkodj! Egy családi házat sokkal nehezebb eladni, mint egy lakást, úgyhogy nyugi, nem maradsz le semmiről! Ha pedig rosszat veszel, te is nehezen szabadulsz majd meg tőle – inkább minimalizáld a kockázatot!

Mi kb. fél évig kerestünk, ami túl soknak se mondható, csak éppen nagyon intenzíven kutattunk. Szó szerint napokat töltöttünk az interneten lógva és hirdetéseket olvasva. A lakásban (Bp. külváros) pont olyan utcán laktunk, amely két nagyobb utat kötött össze. Azokon jó volt a net, nálunk nem. Ezért néha internetkávézókba kellett beülnünk – egy heti hideg élelemmel.

Se autónk, se jogsink, így a fél év alatt szó szerint bevonatoztuk az országot: hajnalban keltünk, a legkorábbi busszal bementünk valamelyik vasútállomásra, s pár óra utazás után megérkeztünk az adott településre. Itt többnyire az ingatlanos vagy a tulaj várt autóval és kivitt a házhoz, ahol eltöltöttünk pár órát, mentünk egy kört a településen, majd hazautaztunk, késő este értünk haza.

Ha csak nem vagy Krőzus, kompromisszumot kell kötnöd

Házat vásárolni nem egyszerű dolog. Rengeteg szempont van, s mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy ne egy nagy megbánás legyen a dologból. Ami nyilván elsőként kerül szóba, az a pénz, az anyagi lehetőségek, és az igények. Esetünkben az előbbiből relatíve kevés volt, de az utóbbiból se volt túl sok: “Fedél legyen a fejünk fölött, a többit megoldjuk” – mondogattuk.

Javaslom, vedd sorra a szempontjaidat, készíts jegyzeteket, rajzokat, lesd el a filmekből azt, ami tetszik (stílus, berendezés, környezet), és érleld magadban a gondolatokat. Ugyanakkor nézz meg annyi házat, amennyit csak lehet, mert mindenütt tanulni fogsz valamit és olyan infókhoz is hozzájutsz, illetve olyan szempontokkal is találkozol, amikre magadtól egyszerűen gondolni se tudsz az íróasztal mellől.

Nekünk pl. ezek voltak a legfontosabb szempontjaink:

  • jó közlekedés: legalább óránkénti busz, nem tök elzárt település
  • az épület tájolása: Északról védett, Dél felé nyitott telek és ház
  • szép régi épület, aminek hangulata van (századelős kúria-jelleg)
  • a ház központi helyen legyen a településen belül (aszfaltos út)
  • valamilyen természeti-környezeti attrakció legyen a közelben

Amiket számításba vettünk, mint velejáró dolgokat:

  • fatüzelés: álmodozni jó volt róla, de szerencsére nem az lett
  • tanya: az nyilván nem a falu közepe – nem lett volna jó vége
  • szigetüzemmód, off-grid megoldások: közmű nélkül = halál
  • felújított ház: szándékosan kerültük őket a sok átverés miatt
  • erdő, szőlő a házhoz: ha nem értesz hozzá, ne most ugorj bele!

Mint a szerelem: ha megtaláltad az igazit, tudni fogod!

Nyilván – és ezt kár lenne tagadni – valójában azt a házat veszi meg az ember, ami érzelmileg beindít benne valamit. Amikor először beléptünk a leendő otthonunkba – amit 4 napon belül meg is vettünk – olyan érzésünk támadt, mint amikor megismerkedtünk:

a hazaérkezésnek az a semmihez sem hasonlítható, biztonságot sugárzó érzése.

Nem tudok nem ilyen ömlengősen fogalmazni – sűrű elnézést is kérek érte! Azóta is sokszor elgondolom, hogy egyszerűen nem is tudnánk máshol élni. Ez az otthonunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)