Természetes életformák utánzása a design-ban: a BIOMORFIZMUS

Természetes életformák utánzása a design-ban: a BIOMORFIZMUS

Biomorfizmus: korszakokon átívelő stílusirányzat, mely a természet formanyelvéből merít, s melyet az organikus formatervezésnek köszönhetően fedeztünk fel újra.

Korántsem csak bizonyos 20. századi stílusirányzatokra jellemző a természet felé fordulás, hiszen megtalálható számos, sokkal korábbiban is, például a barokkban és a rokokóban. Az organikus design-tól eltérően, amely tanulmányozza a természetet, és annak elvont lényegét akarja megragadni, a biomorfizmus pusztán díszítés céljából másolja, de gyakran át is írja a természeti világban fellelhető formákat.

Nautilus Ház, Javier Senosiain, Mexikó

A 19. század utolsó negyedében sokat fejlődtek a természettudományos ismeretek, és az olyan tervezők, mint William Morris és Chripstopher Dresser a formatervezés kincsestárának tekintették a természet világát.

Az art nouveau formatervezőinek munkájában megjelenő biomorfikus motívumok, köztük az örvénylő indák, a nyújtott növényi formák, valamint különös módon “egymásba olvadó” naturalisztikus elemek mind a századforduló botanika iránti általános érdeklődését tükrözték.

Miután az art nouveau stílust kiszorította az art deco és a modernizmus, a biomorfizmus csak az 1940-es években bukkant fel újra a formatervezésben, történetesen Carlo Molinno és követői néha torinoi barokknak is nevezett stílusában: az ő jellegzetes biomorfikus bútoraik a végsőkig kihasználták a fában rejlő lehetőséget.

A korabeli amerikai avantgárde tervezők, pl. Charles és Ray Eams a design eredendően organikus formanyelvét alakították ki. Termékeik formája, például az 1945-ös LCW széké az emberi tényezők, többek között az ergonómia mélyreható ismereteiről tanúskodott. Megközelítésük rendkívül nagy hatású volt, és sok divatos tervezőt ösztönzött a biomorfikus formák, főképp asszimetrikus vese és bab alakok alkalmazására.

Az 1950-es évek divatját a legtöbben éppen ezekkel a gyakran giccses, lágy és áramló sziluettekkel társítják. Az 1990-es években ismét megjelent az ergonomikus design, stilisztikai melléktermékével, a biomorfizmussal együtt. Különösen az autótervezésben kedvezett a divat a high tech-kel ötvözött organikus gondolkodásmódnak, és az 50-es éveket idéző, retro stílusú biomorfikus formáknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)