Új fejezet nyílt a felújítás történetében!

Új fejezet nyílt a felújítás történetében!

Mostanában több bejegyzéssel is elúsztam, késve pótoltam, zajlott az élet: anyukám hozzánk költözött, a lakása eladóvá vált, a felújítás új lendületet kapott!

Mindig is úgy képzeltem, hogy egy szép nagy házban él majd együtt a család, és erre most lehetőségünk nyílt! Habár az elmúlt években szigorú takarékoskodással igyekeztünk gyűjtögetni a pénzt, az anyósom lakása teljesen lenullázta a számlánkat. Elvitte minden keresetemet, és nem hozott egy fillér hasznot se. Anyuka nem hajlandó elismerni, hogy emiatt vannak gondjaink, szerinte én nem dolgozok…

Szoktam kérdezni, hogy akkor mégis mit gondol, miből élünk, ha a lakása csak viszi a pénzt? Válaszra nem méltat, viszont pofon egyszerű megoldást eszelt ki – a pofon egyszerű: avval fenyegetőzik, hogy eladja a fia örökségét, kisemmizi a 80%-ban rokkant, gyógyíthatatlan beteg gyerekét, hogy “ne kelljen többet a lakásra költenünk. Meg kell hagyni, sajátos észjárása van, amit a továbbiakban nem tolerálhatunk (6 éve szívat…), megszakítottuk vele a kapcsolatot.

A költözés

Anyukám szerint anyós kattantsága részben érthető, hiszen oly sok minden érte az életben szegényként – és kit nem?! De mindegy is, a lényeg az, hogy egy hete anyukám ideköltözött, most pedig igyekszünk jó áron eladni óbudai lakását. A költözés 10 órát vett igénybe, az emberek nagyon rendesek és igazi profik voltak, a pakolás zajlik, még semminek nincs meg a helye, de majd kialakul.

Igaz, elég nehéz úgy pakolni, hogy 4 éve nincs burkolatunk – így bútorozni se volt sok értelme, meg aztán miből telt volna rá, mikor a lakás igazi pénznyelő… Most sok mindent oda pakoltunk, hiszen azt bebútoroztuk, csak hát a foglalkoztatót a járvány miatt nem tudtuk megnyitni… Ennyiben ezt az utóbbi körülményt nem is annyira bánom: a házban nem fértek volna el anyukám holmijai.

Mintegy 50 hatalmas doboz könyv, tonnaszám ruha és méter textil, edények, és millió minden más került a lakásba, ami így zsúfolásig megtelt! De ott legalább jó helyen vannak a holmik, majd folyamatosan idekerülnek, ha kész lesz a ház. A pianínó már itt van, annyira hiányzott! 🙂

Újabb felújítás-tervek

A jelenlegi válságba fordult helyzet meg a járvány együtt igen érdekes szituációkat és ingatlanárakat produkál. Sokat hallani az őszre várható második hullámról, ezért sokan addig adnak el illetve vásárolnak, amíg lehet. Mások inkább fogják a pénzt – sokak fizetését csökkentették, sokan elvesztették a munkájukat. Elég bizonytalan és kiszámíthatatlan az egész, ezért (és mert mi vidéken élünk) egy régi ingatlanos ismerősömet bíztuk meg az értékesítéssel, ő javasolta az árat is.

Ebből az összegből már nem szeretnénk engedni és nem azért, mert rugalmatlanok vagyunk vagy mert túlértékeltük a lakást. Arról van szó, hogy nem szeretnénk áron alul eladni, de túl magasan se akarjuk tartani az árat, hiszen még az idén jó lenne túl lenni az eladáson. Úgy néz ki, a nyár erről fog szólni, így ősszel már tárgyalhatnánk az építésszel (már kiszemeltem valakit), és a felújító csapata vezetőjével (két jelöltem van: egy már működő, és egy még alakuló brigád).

Eredetileg nem úgy képzeltem, hogy az anyám lakásának árából lesz meg a ház teljes felújítása. Azt is kiadhattuk volna az elmúlt években, de anyukám akkor még nem akart költözni. Most már megérett a helyzet, a lakásárak pedig emelkedtek – mondjuk minden más is megdrágult… De szerintem semmi nem ok nélkül történik, én most nagyon bizakodó vagyok: hiszem, hogy jól fog sikerülni az eladás, elég lesz a pénz, és megvalósulnak a terveink.

A konyhát már megterveztem, egy gyors költségvetési tervet is készítettem, szerintem szuper lesz! A következő a gardrób lesz, aminek a kialakításán napokat fogok agyalni. Sok-sok ötletet gyűjtök majd a netről, számolgatom a centiket, tájékozódok az anyagokról, felmérem az árakat… Van már egy kb. elképzelésem, de a végleges terv még nem alakult ki. Abból kiindulva, milyen klassz konyhát terveztem, a gardrób is király lesz!

Átépítés, erdőkert, tetőtér és napelem

Ezek a nagyon nagy horderejű munkák lesznek az elsők, az első lakórész csinosítgatása csak ezután jöhet – ez a költségvetésre is igaz. Mégis, azért fontos már most megtervezni a konyhát és a gardróbot, a burkolást és a fürdőt, mert félre kell rá tenni. Sokan ott rontják el, hogy az építkezés vagy felújítás első üteménél nem fogják a pénzt, viszont váratlan kiadások mindig vannak, és megesik, hogy a végén az egész nem úgy sikerül, ahogy elképzelték. Akkor nagyon tud fájni, hogy le kell mondani az álomkonyháról és egyebekről, ezért én most mindent előre kiszámolok.

A ház lakóterülete egyébként 360 nm-re fog bővülni, vagyis a jelenlegi háromszorosára. Ezért kell a napelem, nem pedig úri luxusból. Jut eszembe, egyszer járt nálunk egy statikus, akivel véleményeztettük a beépítés lehetőségét. Bár semmi akadályát nem látta, lényegében megbotránkozott az elképzelésen, és azt találta mondani, hogy egy ilyen egyszerű kis településen (a Balatontól 10 km-re vagyunk, úgy amúgy…) – idézem – “urizálás lenne beépíteni a tetőteret, meg még napelemet is rakni rá!” Mellétette, hogy normál kereset mellett ezt nem lehet megtenni, és gyanakvóan méregetett, vajon miben sántikálunk… Megköszöntem, hogy eljött, és mosolyogva kikísértem…

“Nem a falak erejében…”

Nincs új a nap alatt: mint már írtam, a kivitelező gárda kiválasztásánál nincs fontosabb. Komolyan. Ez még akár az anyagárat is lefaraghatja, hiszen talán tudnak olyan lelőhelyekről és akciókról, amikhez az utcáról besétálva nem jutnánk hozzá. Mivel én is dolgoztam olyan üzletben, ahol egyedi bútorokat készítettünk több százezres vagy akár milliós értékben, tudom, hogy néha nagyon furcsán tudnak nézni arra, akiről úgy hiszik, anyagilag bármit megengedhet magának… Találkoztam már olyan értékesítővel, aki nem tudta kezelni a helyzetet, lerítt róla, hogy féltékeny.

Én nem ilyen értékesítő voltam: szemem se rebbent, amikor kimondtam a hét számjegyű összegeket, és akkor sem, amikor erre sok ügyfél a mellényzsebébe nyúlt… Talán furán hangzik, de azoknak, akik éppen jobban el vannak eresztve, néha jólesik, ha nem ítélik el őket, amiért sok mindent ki tudnak fizetni. Egyébként az, hogy kinek miből mire telik, ahhoz senkinek semmi köze – kivéve persze, ha közpénzről van szó… Nekünk egy ingatlan árából telik majd arra, hogy egy másik ingatlanban jól menő vállalkozást (szállást, kis kézműves műhelyet stb.) üzemeltessünk, és így munkahelyeket teremtsünk.

Sőt, időről időre felmerül bennem, hogy ha stabilizálódik az életünk, csatlakozhatnánk a nevelőszülői hálózathoz. Tehát nálunk a felújítás nem valami öncélú magamutogatás, hanem stratégia!

A következő hetekben még a 4 évvel ezelőtti felújításról lesz szó, mert fontosnak tartom megírni az akkori tapasztalatokat. Azután pedig rátérek a következő tavasszal induló munkák tervezési és kivitelezési folyamatainak ismertetésére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)