Utópisztikus design-folyóirat – a DE STIJL

Utópisztikus design-folyóirat – a DE STIJL

A De Stijl mozgalom utópisztikus látomását a modern város elevensége ihlette, ám a hétköznapi tárgyak tervezésében az egyszerűség és hasznosság elve dominált.

1917 októberében holland építészek, formatervezők és képzőművészek kis csoportja De Stijl címmel művészeti folyóiratot indított. A csoportot Theo van Doesburg vezette és kezdetben tagja volt Piet Mondrian, Bart Anthony van der Leck, Huszár Vilmos, Jacabus Johannes, Robert van’t Hoff, Jan Wils és Georges Vantongerloo.

A folyóirat a képzőművészek és a formatervezők vitafóruma lett, majd egy szélesebb körű értelmiségi társulás érdeklődésének középpontjába került. A lazán szerveződő csoport egyetlen közös célt tűzött ki maga elé: a teljes absztrakciót. A folyóirat nem csak a holland avantgárd művészet és a formatervezés legújabb fejleményeiről számolt be, hanem az orosz konstruktivisták, a dadaisták és az olasz futuristák munkásságáról is.

Azt hirdette, hogy a képzőművészetet és a designt meg kell tisztítani az absztakt kubizmus, vagy ahogy Piet Mondrián nevezte, a neoplasztizmus egyetemes stílusa segítségével. A De Stijl tagjai azt vallották, hogy az őszinteségre és szépségre törekvés végül meghozza az emberiség életébe a harmóniát és a felvilágosodást.

Theo van Doesburg, a lap főszerkesztője számos útja során fáradhatatlanul népszerűsítette a De Stijl tanait Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és Németországban. 1925-ben felvette a kapcsolatot a weimari Állami Bauhaus munkatársaival, és egy évvel később De Stijl kurzust tartott Weimarban. Összeköttetésbe lépett a konstruktivistákkal, például El Liszickijjel és Moholy-Nagy Lászlóval is.

A De Stijl mozgalom nem csak a képzőművészet fejlődését befolyásolta, tagjai nagy hatású bútorokat, belső tereket, textileket, épületeket terveztek és grafikákat készítettek.

Gerrit Rietveld forradalmi munkáját a De Stijl mozgalom filozófiáját megtestesítő Piros / Kék székét (1918-1923) 23-ban állították ki az Állami Bauhausban. Ez ihlette 1925-27-ben Marcel Breuer hajlított acélcsőből bútora, a B3-as Vaszilij széket.

A De Stijl építészeti és belsőépítészeti terveit – akár csak Rietveld Piros / Kék székét – a teret jól érzékeltető erőteljes geometriai formák és színes, tömbszerű alkalmazása jellemzi.

Válaszfalakkal osztották el a belső tereket, melyekben mindössze a legszükségesebb, csak a hasznossági szempontokat figyelembe vevő bútorokat helyeztek el. Építészeti munkáikat az erőteljes vonalak dinamikussá formálták, az ornamentika mellőzése pedig fénnyel telítette meg. Ez az ökonomikus anyaghasználatra törekvő formatervezői szemlélet nagy hatással volt a modern mozgalom fejlődésére, csakúgy, mint a De Stijl geometriai formalizmusa.

Bár a De Stijl hivatalosan soha nem szerveződött csoporttá, tagjainak munkáit azonnal felismerhetővé tette és egyesítette a közös vizuális nyelv: a geometrikus absztrakció. Az új forma- és színvilág alkalmazása lebontotta a képző- és iparművészet hagyományos határait, de a csoportnak az a szándéka, hogy egyetemessé tegye a művészetet, végül meghiúsult.

A De Stijl mozgalom utópisztikus látomását a modern város elevensége ihlette, a mindennapi tárgyak tervezésénél alkalmazott, csak a hasznosság szempontjait érvényesítő szemléletére a holland puritanizmus nyomta rá a bélyegét. Bár sok rokon vonás fedezhető fel az orosz konstruktivizmussal, például a térbeli dinamizmus, a De Stijlt általában az első olyan modern design mozgalomként tartják számon, amely esztétikai purizmust hirdetett.

A De Stijl című folyóirat Theo van Doesburg 1931-ben bekövetkezett halála után megszűnt, majd a mozgalom lassan elveszítette korábbi lendületét és bomlásnak indult.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)