Védekezz a kártevők ellen: LAKÁSMAFFIA?!

Védekezz a kártevők ellen: LAKÁSMAFFIA?!

A volt közös képviselő egy rozzant tragaccsal érkezett, és pár év múlva egy vagány verdával távozott – 70 milliót lopott a háztól. De az új is feltalálta magát.

Mit tehet az egyszeri lakástulajdonos, ha a közös képviselő a lakásmaffia felé kötelezte el magát? Egyáltalán, miből veszed észre, hogy rád szálltak, és mikor kell komolyan aggódnod a következmények miatt? Az aggódás egyébként nem lesz elég, ha meg is akarod oldani a szitut – a mi sztorink:

Etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk

Éppen abban az időben került új közös képviselő a társasház élére, amikor mi derékig gázoltunk a felújításban. Akkor tudódott ki a korábbi tisztségviselő lopása, a lakógyűlés a feje tetején állt, mindenki rémüldözött és vadabbnál vadabb pletykák terjedtek. Ilyen helyzetben akárkinek örült volna a nép, mintegy a messiásvárás hangulata lett úrrá a lakóközösségen.

Fel is tűnt a látómezőn egy bőrkabátos, megnyerő modorú, 30-as deli legény, aki kezét csókolomot köszönt a nyugdíjas néniknek – mert ettől elolvadtak – és határozott kézszorítással üdvözölte a korosodó férfiakat – mert őket meg evvel vette le a lábukról. Miért is volt fontos ez? Azért, mert az ilyen, békebeli sörmeccseken szocializálódott nyugdíjasok alkották a lakók kemény magját: azt akarta, hogy bármit megszavazzanak a kedvéért.

Velük könnyű volt szót érteni: elvoltak a saját ki világukban, örültek a lottó sorsolásoknak és tologatták az unokákat – vagy inkább a külföldön dolgozó gyerekeik révén néha láttak róluk egy képet. Az utolsó fillérig elköltötték a nyugdíjukat minden hónapban, mert első a számlák befizetése és a szívgyógyszer meg a koleszterincsökkentő, második a sör meg a kávé és a cigi, aztán meg még talán jut parizerre, mert azért enni is kell valamit.

Félre ne érts, ó nyájas olvasó, nem rosszindulatból írom e sorokat! Ez csak egy kis szociográfia a társasházakban lakók élethelyzetéről és világnézetüket befolyásoló egzisztenciális körülményeikről – t.i. a lét határozza meg a tudatot…

Az öntudatos fiatalokkal más volt a helyzet

Abban az időben sacc per kábé úgy néztem ki, mint az alábbi képen látható hölgyemény – és ez nem volt véletlen! Kiváltképp akkor csomagoltam magam ilyen szerkóba, ha várható volt, hogy a közös képviselővel is összefuthatunk. Feltűnt ugyanis, hogy keresi a közös hangot a fiatalokkal, de az a negély, ami működött az idősebb korosztállyal, az ide édes kevés volt. Egyszerűen nem akartam, hogy egy szerencsétlennek nézzen, aki nem tudja magát megvédeni, ha kell. Azt akartam, hogy komolyan vegyen.

A fiatalabb családok vagy párok ugyanis – nem sokkal, de valamicskével – tisztábban átlátták a dolgokat, többet kérdeztek, nem átallottak egyet nem érteni vagy kifogásolni, szóval nem bólogattak olyan “jobb a békesség” maszlag mögött, mint a csendes kis öregek, akik eleget kaptak már az élet pofonjaiból. A fiatalok épp most szerezték be a sajátjaikat, de ők is osztogatták ám, főleg, ha a közös képviselő rászolgált – és bizony rászolgált.

Esetünkben pl. át akarta játszani a haverjainak a lakásunkat. Nem vicc. Elég jó emberismerőnek tartom magam, mindig kiszúrom, ha valakinek vaj van a füle mögött, és minél inkább bújik valaki a bájgúnár szerepébe, annál gyanúsabbnak tartom. Itt szúrta el ez a pali is: olyan csöpögős stílusban udvariaskodott minden alkalommal, hogy tudtam, a saját fegyverével – a simulékony modorral – bánhatok el vele a legeredményesebben.

Megismerkedésünkkor mondtam neki, hogy el akarjuk adni a lakást. Felcsillant a szeme, izgatottan mesélte, hogy ismer olyanokat, akiket pont az ilyen tömbökben lévő lakások érdekelnek. Megkérdezte, mennyiért szeretnénk eladni, de nem kapott választ. Tudtam, mi a reális ára egy ilyen lakásnak az akkori piacon, de azt is, ha mondok egy összeget, azt fel fogja ellenem használni. Azt mondtam, még nem tudjuk, gondolkodunk.

Kezdődjön a tánc!

Attól kezdve – mondanom sem kell – le se lehetett vakarni az ürgét. Eleinte szerepéhez hűen bűbájos volt, előzékeny, ajtót nyitott, dongott, súgott-búgott, udvariaskodott… Idővel – mivel szép szóval nem ért el semmit, mert nem kértem a barátaiból, nem mutattam meg neki a lakást, és nem fogadtam meg a tanácsát, szerinte mennyiért kéne eladni – egyre durvább lett. Nyilvánvaló volt, hogy jutalékot kap, ha átjátssza a lakást valakinek.

Bár sose járt az ingatlanban, közölte, hogy az ilyen lakások nem érnek ám sokat, ne reménykedjünk többen 7-8 milliónál, felújítani is felesleges volt. Na meg méghogy 80-120 ezerért kiadni?! Nevetséges, közölte magabiztosan, aztán jól meglepődött… Mert arra nem számított, hogy ártatlan arcot vágva visszakérdezek: akkor vajon mért fáj annyira az ilyen lakásokra a barátai foga?! Evvel sikerült felbőszítenem, de nem baj, pontosan ez volt a célom.

Mindig tudni kell, kinél mikor meddig lehet elmenni, és kit mi hoz ki a sodrából. Amikor egy effajta mocsok már kijön a béketűrésből, akkor annak lesznek következményei, de ha nyerni akarsz, ne hátrálj meg! A zavart ellenfél hibázni fog.

E beszélgetés hatására rájött, hogy nem tud átverni, úgyhogy támadásba lendült, mint az várható volt. Bedobott egy dátum nélküli papírt a postaládába, holott tudta, hogy nem az a levelezési címünk, és ráírt egy 8 napos határidőt (mondom, kezdődátum nélkül). Fenyegető hangvételű levelében retorziókat helyezett kilátásba, amennyiben nem rendezzük állítólagos tartozásunkat a ház felé.

Arra játszott, hogy bukjuk a 8 napot, ami után tartozásunk halmozódik, s ő ráterheltethet a lakásra egy kisebb összeget, így hamar nyilvános árverezésre bocsátható az ingatlan.

Az ilyen árverések online zajlanak, de biztos vagyok benne, hogy neki és barátainak megvannak az eszközei erre az eshetőségre is, hogy kijátsszák a rendszert. Az első számú fegyverük nyilvánvaló volt: ijesztgetés, fenyegetés, megfélemlítés. Vagyis bajba keverik az embert, aztán felajánlják, hogy a lakás mielőbbi eladásában is segítenek, de az árat ők szabják meg.

A megtévesztés művészete

A közös képviselő bugyuta levele után ügyvédhez fordultunk, aki írt egy szívhez szólót ennek a kis macskajancsinak, hogy szálljon le rólunk. Levelét, természetesen, érvekkel támasztotta alá és tértivevényesen küldte meg a ház irodájának. Tudtuk, hogy emberünk be fog rezelni, és ilyenkor mindig jó alkalom kínálkozik a békejobb nyújtására – aki előbb teszi meg, az diktálja a feltételeket. Fel is hívtam, de nagyon alázatos hangon ám, hogy szeretném tisztázni a dolgot, és legyen kedves személyesen fogadni.

Előre elhatároztam, hogy legalább annyira gyomorforgatóan negédes leszek, mint ez a mézmáz görény, és adom majd a hülyét, amiért tartozásunk van – persze nem volt. El is mentem a fogadóórájára, játszottam a törött lábú őzikét, amivel összezavartam ezt a nagyképű marhát. Hirtelen vissza kellett bújnia a lovagias erények álcája mögé, nehogy leleplezze magát, valójában mekkora rohadék. Csevegtünk: dicsértem, milyen gondosan intézi a ház ügyeit, bizonyára sosem károsítaná meg lakóközösséget – olvadozott, mint fagyi a napon. Majd mikor már puhára főtt, kiszámoltattam vele, hogy nincs tartozásunk, úgyhogy duguljon el.

Villámlott a tekintete, amiért a saját csöpögős hangnemében bizonyítottam rá a hazugságát, és mert tudta, hogy nálam sosem fog elérni semmit, de én akkor viszem be őt az erdőbe, amikor akarom. Láttam rajta, hogy bosszantom.

Nem is kellett soká várni a következő támadásra. Legközelebbi telefonbeszélgetésünkkor a házat érintő gázszerelés kapcsán egyeztettünk: meddig tart, mikor érnek a mi lépcsőházunkhoz – bevallom, aggasztott, hogy ez hátráltathatja az eladást. Megint úgy érezte, nyeregben van és lecsapott a lehetőségnek vélt csalira: amíg nem mutatjuk meg neki a lakást, nem tud segíteni eladni, pedig befektető barátai már tűkön ülnek. Mire én ugyanolyan naivnak tettetett hangon azt feleltem, hogy nem is abban kérem a segítségét, hogy eladjuk a lakást, mindössze a gázszerelés várható fejleményei érdekelnek.

Megint fojtott dühöt hallottam a hangjában – megint beledőlt a saját kardjába. Szegény fiú. Ki tudja, mivel fenyegették a haverjai. Gondosabban meg kellett volna válogatnia a barátait: minek neki ellenségek, ha ilyen barátai vannak…

Ez az egész terror és huzavona vagy 1 hónapig ment, mire eladtuk a lakást – és nem 7-8 millióért, hanem 12-ért. Ette is a kefét a közös képviselő, amiért kicsúsztunk a markából. Utoljára avval próbálkozott, hogy a vevők előtt be akart feketíteni, mondván, a gázszerelés is a mi hibánk, mert nem fizettünk rendesen. Csak hát az új tulajok se voltak hülyék (ezek a fránya fiatalok), tudták, hogy befizettünk mindent, az összes lépcsőházban újra szerelték a gázt, és nem tudta rávenni őket, bepereljenek.

Lakásmaffia – jelek:

  • Bűbájosból fenyegető lesz, vagy zsarolni próbál
  • Segítséget ajánl, sőt, tukmál, szinte zaklat
  • Mindenféle ürüggyel be akar jutni a lakásba
  • Barátokra és befektetőkre hivatkozik, akik segítenek megszabadulni a lakástól
  • Leveri a lakás árát, mondván, hogy nem sokat ér, jobb, ha eladod
  • Védelmet ajánl, nehogy rossz kezekbe kerülj
  • Állítólagos közüzemi vagy közös költség tartozásból bírságot próbál tetetni a lakásodra

Hogyan viselkedj?

  • Ne ess pánikba! Ne mutasd ki, ha félsz!
  • Néha tettess félszegséget, játszd meg a hülyét, hogy erősnek higgye magát, aztán lépj meg!
  • Vele mondasd ki a saját hülyeségeit, de készülj fel rá, hogy meg fogja torolni.
  • Kérj segítséget ügyvédtől!
  • Ne adj neki írásba semmit, ne írj neki alá semmit, te viszont mindent tudj papíron, írásban igazolni!
  • Írásban kommunikálj vele, sőt, az ügyvéded írjon neki, és a leveleket tértivevénnyel adja fel.
  • Telefonban ne intézz vele hivatalos ügyet, mert mindent le fog tagadni.

Nagyjából ennyi. Persze sokkal rázósabb esetek is vannak, és biztos, hogy nem a legmocskosabb fajtával volt dolgunk – szerencsére. De azt elmondhatom, hogy ez is elég volt, és ez még egy érv volt amellett, hogy családi házba költözzünk, és amennyire csak lehet, elkerüljük a társasházakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)