“Vissza a természethez!” – az ART NOUVEAU

“Vissza a természethez!” – az ART NOUVEAU

Ha választhatok egy középkori templomrom megtekintése és egy erdei séta között, kétség kívül az utóbbira jelentkezem! Ezt tették az art nouveau tervezői is: a történelmi események megelevenítése helyett a természet formái felé fordultak.

A historizálás, a letűnt korok árnyain, s a nagy elődök még nagyobb tettein való töprengés, valamint azok dalbaköltése a romantika sajátja. Evvel szakított az art noveau – és milyen jól tette! A történelemre a későbbi korok különböző háttérrel rendelkező, más-más érdekcsoportot kiszolgáló egyes “tudósai” másként “emlékeznek” – akarom mondani: mivel ott se voltak, így aztán – más-más következtetésre jutnak a töredékesen fennmaradt leletekből rekonstruált események elemzése közben.

Anyukám (magyar és történelem szakos tanár + könyvtáros) szavaival élve:

A romantika az, amikor így szól a költő: “Ez az a kard, mellyel apáink apáinak apái már ősidőktől fogva ölik egymást! Csak a nyelét, a markolatát meg a pengéjét cserélték ki az évszázadok alatt… De ez akkor is pont az! S most rajtunk a sor, hogy harcba induljunk vele! Mondjuk harcolni nem fogunk, viszont olyan jó álmodozni róla, mekkora hősök lehetnénk!”

😀 😀 😀

Szóval ezt a “mi volt akkor, amikor az volt, ami akkor volt” szemléletet váltotta az új stílus, és az egész nézőpontot a jelenbe, az “éppen most-ba” hozta. Ugyanis a természet jelen időben van, éppen történik és nem ér rá a múlton rágódni, merengeni, nem is tervez a jövőre nézve, hanem egyszerűen csak van, él, túlél, s a szükségszerű időszakos pusztulásában is az eljövendő élet csíráját hordozza. Ezt akarta megragadni az art nouveau.

A természet egyszerűen nem hazudik. Jelenségei fenségesek, s az art nouveau alkotói mély tisztelettel igyekeztek a design nyelvén megfogalmazni szépségét.

A múlthoz nem kötődő art nouveau stílus az 1880-as években bontakozott ki. A korábbi angol arts and carfts mozgalom ihlette, melyet “új művészetnek” is neveztek. Az 1890-es években Charles Rennie Mackintosh és a bécsi szecesszióhoz csatlakozó formatervezők, mint Josef Maria Olbrich, ívelt vonalú, absztrahált természeti formákkal dolgoztak, míg mások, például Hermann Obrist és August Endell az indamotívumok alkalmazásában végeztek úttörő munkát.

Az art nouveau egyik legjelentősebb képviselője Victor Horta belga építész volt, akinek egyik munkája a Hôtel Tassel (1892-1893) a stílus korai építészeti megfogalmazása. A lakóépületen Horta merőben újszerű szerkezeti és díszítő egységként alkalmazta a vaselemeket; örvénylő indákká bomló, szárhoz hasonló oszlopairól kapta a nevét a “Horta-vonal”. Hasonló okból nevezik Franciaországban “Guimard-stílusnak” az irányzatot, a kígyózó, egymásba fonódó formák nyomán, melyek Hector Guimard tervein örvénylenek, kiváltképp a párizsi metró öntöttvas kapuin (1900 körül).

Ott az art nouveau megjelölésére a “Le Stile Moderne” kifejezést is alkalmazták, míg Németországban a Jugendstil elnevezést fogadták el. Spanyolországban, különösen Katalóniában, az art nouveau Antoni Gaudi y Cornet és követői munkáiban érte el csúcspontját. Ők általában “modernisme”-ként emlegették, míg az olasz “stile Liberty” elnevezés arra utal, hogy a stílus elterjesztésében igen nagy szerepet játszott a londoni Liberty & Co. áruház. Az Emile Gallé és az École de Nancy, francia iparművészeti iskola körül csoportosuló tervezők nagyszerű bútorokat és üvegtárgyakat készítettek art nouveau stílusban.

Az irányzatra jellemző kígyózó vonalak és nyújtott virágformák közvetlen ihletői nem a korábbi stílus voltak, hanem az élő természet. Louis Comfort Tiffany Favrile vázáinak absztrahált, hagymaszerű formái valójában a természet lényegét ragadják meg. Abban, hogy az 1890-es években a formatervezők a természetből merítették az ihletet, nagy szerepe volt a természettudományos ismeretek bővülésének is, például Darwin A fajok eredete című, 1859-ben közreadott értekezésének, Ernst Hecker botanikai illusztrációinak és Karl Blossfeldt páratlan szépségű, 19. század végi fotográfiai virágtanulmányainak.

A történeti szemlélettől nyíltan elforduló art nouveau-t tekinthetjük az első, valóban modern nemzetközi stílusnak. Elválaszthatatlanul összefonódott a századvég dekadens életérzésével és díszítő hajlamával. A 20. század elején a stílust háttérbe szorította a gépi esztétika és az ipari termelésre alkalmasabb geometriai formákat érvényesítő avantgard irányzatok.


Rövid ismertető film Louis Comfort Tiffany egyik Favrile vázájáról, az Aquamarine-ról

Nyilvánvaló, hogy bár a mai design-vonalak nem az art nouveau íveit követik, a természet-központú szemlélet alapjait a formatervezésben ez a korszak teremtette meg. Napjainkban a design- és természettudomány határterületein, mint pl. a biomimikri, vagy a környezettudatos design az art nouveau szellemisége tovább él. Mára a “recycle” és a “reuse” gondolata is teret hódított a design-ban, pl. egy svéd pláza az esetében. A húsvéti párizsi tűzeset kapcsán pedig számosan hívták fel a figyelmet arra, hogy egy történelmi emlékműnél fontosabb lenne a természeti értékek megóvása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error

Tetszik az oldal? Oszd meg másokkal is! :)